Kezdjük ez utóbbi kérdéssel, mivel egyre erősebben nyomul az e-book, az „elektronikus könyv” – legutóbb például a tavalyi Frankfurti Könyvvásáron volt látványos bemutatkozója. Ez is fontos jelzése annak, hogy egyre inkább alakul át a könyvről alkotott képünk. Csak azt lehet vajon szeretni, ha zizegnek a lapok, a könyvnek (néha poros-dohos) papírillata van, vagy éppen szétesik a kezeink között? Vagy az írott szöveg az igazán fontos, az pedig teljesen másodlagos, hogy miféle adathordozón találkozunk vele?

A kérdések egyszerűnek tűnnek, de korántsem az megválaszolásuk. Miután érzékelhetően korszakhatárhoz érkeztünk ebből a szempontból, a könyvhöz való viszonyunk egyre inkább nemzedéki problémává kezd válni. Még a mai középiskolásokkal beszélgetve is megjelennek a fentebb részletezett érvek, amik azt sugallják, hogy a könyv az olvasni szerető emberek számára ma még több mint adathordozó, egyfajta „minőség”. Ugyanakkor a legfiatalabb és az ezután születő generációk számára feltehetőleg már egyre természetesebbé válik majd az e-book jelenléte és használata.

Hiszen valóban hatalmas előny az, ha bárhová egy egész (Széchényi) könyvtárat vihetünk magunkkal akkora helyen, ahová ma egy vékonyka kötetet tudnánk bepasszírozni. Vagy éppen ha lakásunkból kiebrudalhatjuk a mérhetetlen helyet foglaló magánkönyvtárakat, és a könyvespolcok helyére kiakaszthatjuk a falra a Van Goghokat és Monet-kat, amik eddig a spájzban hevertek…

El is veszítünk valamit persze, de sokat nyerünk is helyette – ahogy az már lenni szokott, állítólag ezt hívják fejlődésnek. Elvégre az internetes e-könyvtárak (pl. a Magyar Elektronikus Könyvtár vagy a Digitális Irodalmi Akadémia) használatához is borzasztó gyorsan hozzászoktunk, egyre ritkábban jutnak eszünkbe aggályaink a monitor szemrongáló hatásai kapcsán, inkább élvezzük a digitalizált szövegek nyújtotta kényelmet.

Hogy mi a tanulság? Ha kimúlik a Gutenberg-galaxis, hát valószínűleg nem is olyan nagy kár érte… Feltehetően egyébként a mi életünket, de talán még a mai tinédzserek jelentős részének életét is végigkíséri majd a hagyományos könyv szeretete, de én azzal is elégedett leszek, ha gyermekeim már „csak” az olvasás szeretetét viszik tovább. Elvégre az is elképzelhető, hogy egy USB-port lesz valahol a fülük mögött…